2016. január 25., hétfő

II. évfolyam 4. szám

A Magyar Kultúra Napja alkalmából, Budapesten a Stefánia palotában, a Falvak Kultúrájáért Alapítvány  dr.Szabó Géza szekszárdi régész, történészt a Magyar Kultúra Lovagjává avatta, a "múlt örökségének megmentéséért és az ifjúság neveléséért". Tisztelettel gratulálunk és további sikereket kívánunk!

 *****
Lőcziné Polányi Jusztina albumából egy tánc a decsi Csillagrózsa Együttes műsorából:

*****
Sajtótájékoztató (TOP):
*****
A Bölcskei Amatőr Színjátszó Egyesület - kabaréest
Jelenet címe: A beteg disznó


 *****
 Magyar Atomfórum bemutatkozik
(Lenkei István elnök és dr.
Czibolya László főtitkár)

*****
Újra Dolgozni Tolnában Egyesület bemutatkozó kisfilmje:

*****


Kivonat a TOLNA MEGYEI MŰVÉSZETÉRT
plakett alapító okiratából:



A plakett átadása Tolnán:




*****
Magamról mesélek - Balzsay Károly profi ökölvívó világbajnok
*****

2016. január 18., hétfő

II. évfolyam 3. szám

"Mindenben zene" - Kovács Gábor muzsikus - Bágyi Zsuzsanna kiállításán jártunk:


*****

Chia mag, a középkori étrend-kiegészítő
A SZERZŐ "MÉSZÁROS VILMOSNÉ VIOLA ISMERETTERJESZTŐ ELŐADÁSA
*****

Kottakereszt 

Az Oláh László és Decsi-Kiss András alkotta formáció két gitárral, két énekkel népszerűsíti az énekelt verset.

Thököly Vajk: Rezignáció

*****
Karácsony Edit zenés gondolatai Norvégiából
*****

A Kottakereszt tagjai korábbi zenei tevékenységüket egyesítik a duóban. László is, András is a rockos műfajból érkezett, hamar megtalálták a közös hangot.

Ladányi Mihály: Óda

*****
Franciska Lehner életszabályai:


*****

A Kottakereszt két zenésze, bár alig 8 km-re lakik egymástól, Győrig utazott, hogy kották fölött keresztezzék egymás útját. 

Losonczi Léna: Áldd meg, Uram

Gárdonyi Géza: A bor legendája
***** 
Magamról mesélek: Lenkei István 

*****
Dal a magyar nyelv megőrzéséért:

*****
Magamról mesélek: Dr. Czibolya László

*****
 Ábrahám Exit Béla fotói a XVII. Bartina Teljesítménytúra 30-as távjáról:










További információk az IFU oldalán >>
*****
Kabaré est - előzetes - A Bölcskei Amatőr Színjátszó Csoport előadásából

2016. január 11., hétfő

II. évfolyam 2. szám


Magyar sziget a brit szigeten?!



            A magyarok híresek kalandvágyukról, és utazókedvükről. Így történt az is, hogy ősatyáink megtalálták szép hazánkat. Van, ami ma sem változott. Ahogy telnek a napok, mind több és több magyar keresi fel Nagy-Britanniát. A múlt század közepén honfitársaink ezrei találtak először menedéket, majd boldogságot ezen a szigeten.

            London városában 1948 óta működik egy magyar templom, ahová az emberek azért jöttek és jönnek, hogy lelki támaszt kapjanak, mások munkát és szállást keresnek, s megint mások feleséget. Vagy férjet. Sokan találtak is, mindegyiket. Így vált az ez a hely népszerűvé a magyarok között. Kialakult egy olyan közösség, ahol csak az volt fontos, hogy tudj magyarul s ha ez megvolt, akkor mindenki talált valamit, ami tetszett neki. Volt és van is itt minden: lelki eledeltől elkezdve, az ízletes magyar konyha falatain keresztül szórakozás, kultúrális rendezvények, kirándulások s még sokminden más, ami érdekelheti a szülőföldtől távol élő magyart. Itt kapnak tanácsot s bíztatást az újonnan érkezők, lelki támaszt a nehézségekben lévők, és a sok fiatal tanulhat a tapasztaltabbaktól

            Barátságos, szépen felújított környezetben várjuk az újonnan érkező magyarokat minden vasárnap. Az idejárók ugy hívják a St. Dunstan s Road- i házat , hogy „a magyar sziget”. Hammersmithben vagyunk, ami londoni szemmel nézve még központi hely. Az ide látogatók nagyrésze azonban hosszú utat tesz meg azért, hogy itt lehessen és hasonló korúakkal találkozzon, barátkozzon. Ugyanis itt minden korosztály megtalálható, az aranyosan gőgicsélő kisbabátol 96 éves korig szeretetben vagyunk együtt.

Magyarságunknak egy látványos jelképet is emeltünk, egy székelykaput.  Már csak ezért is érdemes eljönni. Egyházunkról tobb információt a honlapunkon lehet olvasni www.reflondon.hu  

Rendszeres alkalmaink: istentisztelet minden vasárnap de.11 és du. 5 órától, vasárnapi iskola gyerekeknek az istentiszteletek alatt, bibliaóra és más rendezvények hirdetés szerint. Címünk: Angliai Magyar Református Egyház, 17 St Dunstan’s Road, London,  W6 8RD  Tel. 00 44 20 8748 8858



Ha valakinek kedve kerekedik megnézni bennünket, szívesen látjuk!



Salánki István
lelkipásztor 


Az Angliai Magyar Református Egyháztól Salánki István lelkipásztor tudósította magazinunkat ezekkel a fotókkal:





 *****
 *****
dr.Hoppál Péter kulturális államtitkár a 3K-ról
*****
3K SZERKESZTŐI POSTÁJÁBAN

KARÁCSONY EDIT   GONDOLATAI   NORVÉGIÁBÓL

Bámulok ki az ablakon... nem esik, SZAKAD a hó!! És igen, mikor essen, ha nem télen, és hol essen, ha nem északon. De ennyi?? Azon gondolkodom, hogyha reggelig nem hagy alább, mélyföldszint lévén hogy fogom kinyitni reggel az ablakot?? Jaaa, sehogy, mert beömlik. :))) Viszont magyar létemre, csak én viaskodom ám ezekkel a hatodrendű gondolataimmal, mert a norvég nagyívben tesz rá, hogy mekkora a hó. Múlt nap iszonyú hideg volt. Muszáj volt a buszmegállóban táncot járnom, mert még a szempillám is jégvirágos volt. :))) Nekem se jó ám semmi!!! :)) Amikor azt érzem, hogy az agyam kákacsomó keresésbe megy át és kezdem magam "ki nem állni", mert érződik rajtam az utálatosság, akkor fogom magam és kimegyek havat lapátolni, hogy fáradjak el, mert azért mégse pofozhatom föl magam a tükörben. :))) Pedig néha megérdemelném. Elé állni és jó hangosan leüvölteni a saját fejemet, hogy mit képzelek!!
Megadatott, hogy eljöhessek a világ (legdrágább) egyik legszebb országába, méltó fizetést kapok a munkámért és nyavajgok??  Durr egy pofon!! Mintha nem tudnám mit jelent az otthoni munkanélküliség meg spórolás meg lemondás!! Talán már jobb is!! Másfél éve élek egy Oslo közeli kisvárosban, de még mindig rá tudok csodálkozni mindenre. A szépségre életem végéig, arról nem vagyok hajlandó lemondani, de a baromságaikra is, mert van belőle elég. A rengeteg "idegent" talán sose fogom tudni megszokni. És én is az vagyok, én tisztában vagyok vele, de most a nációs idegenségre gondolok. Állítólag a főváros több, mint a fele nem norvég. Mindig számolok... ma a vonatkabinban 12-en ültünk és abból csak 3 volt skandináv kinézetű és ebbe már magamat is beleszámoltam. Néger, muszlim, kínai... A norvégok távolságtartásuk ellenére rendkívül befogadóak.
Olyan szintű itt már a bevándorlás, hogy 1-2 generáció múlva talán már ki is fog veszni az a tipikus norvég, mint északi faj. Már alig látni "árja házasságot". Az én értékrendembe ez nem nagyon akaródzik beleférni, de tiszteletben tartom, ha más nem így gondolkodik. Szoktam mondani, engem így tessék szeretni!!! :))) Sokszor nagyon vegyes érzelmek kavarognak bennem. Egyik nap kardkirántva készülök haza, mert képtelen vagyok megszokni ezt a közönyt. Itt senki nem törődik a másikkal, hiányzik az otthoni harangszó, kutyaugatás, nyelvhasználat és nyekergő kertikapu, másik nap meg itt akarok letelepedni, mert jó a fizetés és nagy a nyugalom. Erre tessék gombot varrni!!! :))) Itt az ő szemükben mindig egy többedrendű valahonnan jött kis senki-valaki leszek, mert a norvégban iszonyatosan magasra hág a felsőbbrendűség érzete. És ezt ki is mutatják. Pedig hát valljuk be - illetve vallják be, de sose fogják!!! - egy átlagos norvégnak az alapvető intelligenciája nemigen magas. Ez a generáció eléggé le van butítva. És nem becsülnek meg semmit és olyan szintű a pazarlás, hogy az valami elképesztő.
 Több családnál dolgozom és azon az ételmennyiségen, amit havonta kidobnak a kukába, nem egy kutyát, egy malacot fel lehetne hízlalni. Gondoltam a múltkor, hogy majd a bokor tövébe kiteszem, aztán majd ha arra megy egy kóbolró eb, milyen jót teszek vele. Aztán közölték az itteni ismerősök, hogy meg ne próbáljam, mert 1. ez nem szokás itt és ferde szemmel fognak rám nézni, 2. itt nagyon nagy becsben van tartva a kutya, kizárólag méregdrága táppal etetik őket. És mivel mindig jár az agyam (ha kell, ha nem) arra a szent következtetésre jutottam, hogy a tápban lehet valami, ami lecedálja a kutyákat, mert itt egyik sem ugat. :)))
Főzni-sütni viszont imádok itt, mert az alapanyagok osztályon felüliek. Nem fogom örökké hozzá mondani, hogy drágák, mert itt minden nagyon drága, de mivel az átlag norvég bérek kb. a tízszerese (vagy még annál is több) az otthoniaknak, ezért fütyülve meg tudják venni belőle. Szóval az alapanyagok Isteniek!! Itt a tej 4%-os (van természetesen meszes víz is), a vaj zsíros és sárga színű, a tejföl 35%-os és krémszínű... egyszóval mennyei!! Viszont nagy bánatomra nem ismerik a kiflit, a zsemlemorzsát, a gesztenyepürét... és nem ismerik a paradicsom és paprika ízét-illatát sem, mert még nyáron is üvegszagú minden a gyorsérlelésű import miatt. Tudnám kritizálni őket reggelig, de ki vagyok én, hogy pálcát törjek a fejük felett?? Elvégre köszönettel tartozom nekik, hogy befogadtak, munkát adtak.
A munkaadóim nagyon rendes emberek!! Ők rácsodálkoznak, hogy én hogyan gondolkodom, én meg fordítva. És ez így van jól. A nagy gazdag norvég jólét nem régóta ütötte fel a fejét. Évtizedekben lehet csupán számolni, amióta olajat leltek. Egy ma élő idős norvég még szegénységben született és volt fiatal. A színek... bár most hatalmas színskáláról nem beszélhetünk, mert ez kimerül a fekete-fehér-szürkében, de amit ősszel és tavasszal (de főleg ősszel) képes művelni ez az áldott természet, az leírhatatlan! Mintha a Teremtő kiöntötte volna a festékes vödrét. Amit a képeken látunk szorozva hárommal. Az nem fotoshop, nem retusálás meg miegymás!! Az olyan!! Virág viszont nincs :(( Még nyáron sincs. De hol is legyen? Még virágos kert sincs. Mert igaz, hogy építenek (1 hónap alatt!!!) egy baromi nagy házat, de ahhoz akkora tér-udvar-kert sincs, mint egy lepedő. Oda és arra meg szentségesen trambulin kerül. Igaz, hogy gyerek talán sose ugrál benne, de trambulin nélkül nem élet az élet. Ha kiteszik, akkor van tavasz, ha beviszik, akkor van tél. Ez a meteorológiájuk!!! :))) És egy házban januártól decemberig reggeltől estig és fordítva ég mind a 986 db égő. MINDIG!!! Én meg örökké tapsolok a kapcsolókkal, mert még a mai napig is hallom az apukám hangját, amikor gyerekként ránk szólt, hogy VILLANY!!!! :))))
Ugyanis itt annyira olcsó az energia - még a m.o-i bérekhez képest is -, hogy nincs a fejükben, hogy le kell kapcsolni!! Nem tétel!!! De egy norvégnak semmi nem tétel, nem csak az energia. Egyetlen havi fizetéséből az égvilágon mindent megvehet, amire mi otthon hónapokig, nem ritkán évekig spórolunk. MINDENT!! Úgyhogy amikor a letelepedési hetem van, akkor csupán és kizárólag erre gondolok. Mert a pénz megléte szüli meg nekik azt a végtelen nyugalmat, amit mi magyarok és kelet-európaiak talán az életben nem fogunk megtapasztalni. Talán ez az egy, amit irigylek tőlük: a havi biztos apanázsuk. :)) Gyönyörű helyeik vannak, de nekem, nem kalandor magyarnak az otthoni tájak is vannak ilyen csodaszépek, ha nem szebbek. De hogy is lehetne összehasonlítani egy fjordot egy rónasággal, egy sarkifényt a Balatonnal?? Ezek önmagukban és egyesével csodálatosak!! És én hálás vagyok, hogy megadatott. Csak ne akarna velem mindenki úton-útfélen beszélgetni. :)) Én abszolút megértetem velük magam, viszont nem beszélem kellőképpen a nyelvüket. Ha én akarok valamit, azt elmondom... de amikor odajön és már rákezdi és mosolyog és kérdez, és gesztikulál és várja a választ... hát már szédülök is. :)))
 Vannak témák, amiket norvég-angol-orosz perfomanszban fejezek be... és amikor megértik, akkor diadalittasan azt gondolom magamról, hogy egy zseni vagyok, egy prudens, egy félisten... aztán jön a vonat és vonyít, hogy vigyázni, de ilyenkor tudom, hogy nem a peronon állóknak szól, hanem nekem, hogy jöjjek vissza a földre, mert egy tízes skálán jó, ha megütöm a hármast!! :))) És akkor felszállok rá, számolom a megállókat (mert én mindig számolok, mint egy autista), és a nyolcadiknál leszállok. És végig jövök azon a gyönyörű fenyőkkel teli utcán, ami egy gyönyörű tónak a partján van és ahol én/mi lakom/unk. És a lakásban meleg van és szeretet vár, a technikának köszönhetően pedig minden nap láthatom a gyerekeimet, szeretteimet, akik miatt (végig)csinálom mindezt! Isten áldjon benneteket, vigyázzatok egymásra!! :))
(a szerk.:)
Köszönettel, várjuk további küldeményeidet is! Fotók, videókat is csak a 3K-nak Osszad meg barátaiddal, nézzék olvassák:
haromk.blogspot.hu 

*****
Takács Béla szekszárdi grafikusművész rajzai:




*****
Lozsányi Tamás - Örömzene
*****
*****
Bemutatom a barátaimat (sorozat)

Bágyi Zsuzsanna kiállításán jártunk
*****
(ALEXANDRA  MANEA  FOTÓI  ALÁ)
KÉPES-SOROK
fotó: Alexandra Manea
szöveg: Decsi-Kiss János



Száraz ágon…
ezer - arcú – gyökér - háló - mag fohásza
zsoltáros dallamokat egekbe kondít
száradó ág - bogak őrhely-némasága
ős – fatörzs - magányába holnapot lódít




Várj reám

szürke-fehérré fagyott téli világban
tavaszi vágyaimmal hozzád fordulok
magányod oldására remény-virággal
szivárványdal biztatású hitet hozok




A hóba kell írni

őszbe száradt nádsuhogás-dalomat
megbénult hó-némaság tompítja
az ének - vágyó szerelem-harcomat
a szobor-magányod életre karcolja




Még nem repültem

Kék-hideg nádoltalom-szálak tavából
ég-kék magasába szárnyat bont magányom
az időtlen nap-melegség távolába
felhőd hab - forró - fehérjébe vágyom

 

*****
Kitekintő - Csehország - Pribyslav