Áder János
részvételével került sor a jeges árvíz emlékezetére
Tolna megyébe látogatott a Víz Világnapján Áder János köztársasági
elnök, aki az 1956-os dunai jeges árvíz 60. évfordulója alkalmából rendezett
emlékülésen hívta fel a figyelmet a klímát befolyásoló tényezőkre. A
Vármegyeházán megtartott eseményen beszédet mondott Fehérvári Tamás megyei
közgyűlési elnök is, rávilágítva a víz sors- és kultúraalakító szerepére a
megyében. Bogyiszlón koszorúzással folytatódott a program, és az érintett
polgármesterek elmesélték, hogyan hatott az árvíz a települések életére.
A köztársasági elnök beszédében kiemelte: az ipari fejlődés
következtében eljutottunk oda, hogy a Föld legtöbb folyója nem tud sem
táplálékot, sem fogyasztható vizet adni a mellette élőknek.
"A Föld óriási területein a víz ma már nem az élet,
hanem a betegség forrása. Ötszázmillió ember él olyan területen, ahol a
vízkészletek - a mostani fogyasztás mellett - néhány évtizeden belül
elfogynak"- hívta fel a figyelmet. Az államfő Ferenc pápa a környezetről
szóló, 2015. júniusban kiadott enciklikáját idézte, amelyben az áll, hogy
"már túlléptük a bolygó kizsákmányolásának maximális határát". Mint
mondta, "az ember mérhetetlen kapzsiságában már régóta többet vesz el a
természettől, mint amennyire joga lenne, amennyit a természet elviselni képes,
és pótolni tud".
A 60 évvel ezelőtti jeges dunai árvízről szólva azt mondta:
nemzedékek óta foglalkoztatja az emberiséget az, hogy hogyan tudjuk megvédeni a
vizet, és megvédeni magunkat a víztől. 1956 márciusában a Duna megmutatta, hogy
a folyó hogyan válhat félelmetes ellenséggé - jegyezte meg.
Felidézte: a folyó felső szakaszán viszonylag
szerencsésen levonult az ár, Dunaföldvárnál és a bogyiszlói átvágásban azonban
több méteresre duzzadt a jégtorlasz. A víz nem talált utat, és 58 helyen törte
át a töltéseket. Öt ember meghalt, hidakat, vasúti töltéseket, utakat,
épületeket döntött romba a jeges víztömeg.
Harminckilenc településről 57 ezer embert kellett kitelepíteni, és több
ezren veszítették el otthonukat. "Ma már alig van esélye egy olyan
kitartóan hideg télnek, amely az akkori jégtömeghez hasonlót zúdíthatna ránk,
rekord árvizek mégis egyre gyakrabban érnek el minket" - mondta. Emlékeztetett arra is, hogy a jól ismert
1838-as pesti árvíz előtt, 1775-ben egy hasonló jeges árvíz okozott károkat, s
már akkor felmerült a Duna szabályozásának gondolata, a megfelelő védművek
azonban csak 1876-ban épültek meg.
Felhívta a figyelmet arra
is, hogy 2013 júniusában az 1838-as nagy árvíz óta nem látott árhullám érkezett
Magyarországra. Nagybajcstól Bajáig mindenütt megdőlt az elmúlt több másfél
évszázadban mért legmagasabb vízszint. Az árvíz a harmadik nyolc méter fölötti
vízszintet hozó áradás volt a Dunán tíz éven belül, amire még nem volt példa. "A
természet nemcsak a 19. században vagy az 1950-es években figyelmeztetett
bennünket. A tudásra, amellyel a felgyorsult hidrológiai ciklusok ellen
védekezhetünk, a következő évtizedekben nagyobb szükségünk lesz, mint
valaha" - hangsúlyozta a köztársasági elnök.
Fehérvári Tamás kijelentette: Tolna megye érintett
települései számára a jeges árvíz nem csupán egy, a sorsukat alakító komoly
katasztrófa volt, hanem egy kitörölhetetlen, meghatározó emlék is. A megye
szívügyének tekintette, hogy felhívja az ország figyelmét a 60 éve bekövetkezett
eseményre. Hiszen a megemlékezés jelentősége abban rejlik, hogy a hasznos
tapasztalatok a jövő építéséhez is hozzájárulnak – hangsúlyozta az elnök.
Az, hogy Tolna megye vizekben gazdag vidék, nem
pusztán adottság, ennél sokkal több. Egyfajta kincsként is tekintünk arra, hogy
hagyományaink alakulásában, valóban a víz az úr – utalt a vízparti
térség kulturális szokásaira. Az elnök régi elbeszéléseket
idézett fel, melyek szerint: a 19. század végén szinte minden családnak volt
csónakja, mellyel például a piacra közlekedtek, de sok település halottjait is
így vitte ki a temetőbe. A sokat emlegetett mondás, hogy „Ötték a sűtt halat a
főttel”, az egyik legjellemzőbb szokásra utalt. Ennek köszönhető, hogy –
egyébként az árvizes esztendőkben kenyeret helyettesítő – halhús, számos formában
gazdagítja a megye kitűnő gasztronómiáját.
A Gemencet – mint Európa legnagyobb ártéri erdejét – Fehérvári
Tamás egyfajta „vadvízországnak” nevezte, amely a tatár és a török vészek
idején megóvta a sárközben élő embereket.
A folyó menti közösségek históriái bizonyítják, hogy a víz
magát az életet jelentette számukra – húzta alá az elnök.
Fehérvári Tamás szerint 1956 a megpróbáltatások éve volt, és
valódi balsors érte a megye Duna-menti településeit, hiszen az árvíz utcákat
mosott el, javakat és jószágokat veszejtett el, családok és generációk munkáját,
életét pusztította el. Nehezen képzelhető el, milyen mindent elveszíteni, és
látni, ahogy elpusztulnak az otthont alkotó elemek, s a hozzájuk kötődő kedves
emlékek.
Az elnök kijelentette: a megemlékezés nem elegendő a
boldoguláshoz, arra is szükség van, hogy a jövőbe vetett hitünk ne hagyjon el
bennünket. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a megye keleti fele az
összefogásból és a segítségnyújtásból született újjá. Az árvíz idején cirkáló
csónakok a menthető javak és a bajba jutott emberek mellett a reményt is
szállították.
Fehérvári Tamás kijelentette: Tolna megye gyönyörű és a
Duna-menti térség tele van lehetőségekkel. Az egykor virágzó ártéri, foki
gazdálkodásnak nem csupán a bőséges haltermés volt a hozadéka, hanem azok a
remek termőföldek is, amelyek a sárközi mezőgazdaságot az élre juttatták. Mivel
a környezetünkben rejlő lehetőségek igazi értékeknek számítanak, ebben az
értelemben rendkívül gazdagok vagyunk. A Sió az egyik legígéretesebb lehetőség,
amelyből gazdasági és turisztikai tőkét kovácsolhatunk – utalt a Sió projektre.
Manapság is vannak az árvízhez hasonló kihívások, amelyeket
szakértelemmel, partnerséggel és közös erővel megoldhatunk – zárta beszédét
Fehérvári Tamás.
A konferencia után Bogyiszlón emlékeztek az 1956-os
jeges árvízre: a Polgármesteri Hivatal épületének falán elhelyezett emléktáblát
Áder János, Láng István, az Országos Vízügyi Főigazgatóság
főigazgató-helyettese, Huszárné Lukács Rozália, Báta, Tóth István, Bogyiszló és
Gerő Attila, Sióagárd polgármestere, valamint Fehérvári Tamás, a Tolna Megyei Közgyűlés
elnöke koszorúzta meg. A konferencia helyszínén, a szekszárdi Vármegyeházán
korabeli fotókból, dokumentumokból rendezett kiállítás idézi fel az 1956-os
áradást.
Az 1956. márciusi dunai jeges árvíz idején négy falu egész
területét, további 16 község kisebb-nagyobb részét érte utol az áradás, amely
8500 lakóházat pusztított el. Az áradásban egy magyar és egy szovjet katona, és
három civil vesztette életét, köztük egy 11 éves gyermek. A vészelhárításban
komoly szerepet kapott a hadsereg: tűzszerészek robbantották föl a korabeli
Kossuth-hídnál feltorlódott jeget, a déli országhatárnál a jugoszláv katonákkal
együtt vették aknatűz alá a jégtáblákat, és bevetették a magyar légierő bombázóit
is.
(MTI, Tolna Megyei Önkormányzat)
*****
Víz Világnapja - Szekszárdon Összefoglaló az ünnepi közgyűlésről *****
