2016. április 28., csütörtök

Értetek - balesetmegelőzési bemutató

*****
Értetek - baleset-megelőzési bemutató
*****

Riport az Értetek - baleset-megelőzési bemutatószervezőivel
Dr. Balázs Gábor tűzoltó ezredes
Tolna Megyei Katasztrófavédelmi Igazgatóság igazgatója
Ács Rezső Szekszárd MJV polgármestere
Dr. Soczó László r. dandártábornok Tolna Megyei Rendőrkapitányság
*****

2016. április 25., hétfő

II. évfolyam 17. szám



BALOGH JENŐ VILÁGKÉPE

          Napokig, hónapokig rágódik. Amikor összeáll a kép, akkor megfesti. Nem termékeny. Gondolatokat közvetít. Odafigyel a világra. Úgy álmodta  meg a „Mentsük meg földünket!”-gondolatot.  Ez az 1990-es években történt. Nincs emberi magyarázat. Isteni akaratnak tekinti. Mint mindent az életében. A planetáris tudat gondolat szerint meg kellene tanulni az embereknek a Földön békességben élni. A Föld energiakészletét ésszerűen kellene felhasználni. Csak így lehet béke. Balogh Jenő  személyisége, egyénisége, tehetsége szerint  jár kel a világban képeivel. Az embereknek közölni akar. Szavakkal is kifejezi magát, de a festészetet is Isten adományának köszönheti. Vallja, meggyőződése, hogy Ő Isten kegyelméből lett festő. A képeket a világban mindenütt megértik. Új-Gineától kezdve Columbiáig. Bárhol a világban  ahol  kiállít, Indiában, Görögországban ugyanazt az elismerést kapja.
           Szekszárdon ahol él, lakik, dolgozik értik-e szavát?

Tagja a Művészek Nemzetközi Szövetségének. Ők a világ különböző részeibe delegálják, hívják kongresszusokra, kiállításokra.
Az istenhit tapasztalásból alakult ki Balogh Jenőnél. Annyi minden történt az életében, amit nem tervezett, mégis megvalósult. Lehetetlennek tetsző dolgokat sorol. Mesél. Akár Háry Jánost hallgatnánk. Csak Balogh Jenő fényképekkel is igazolja, hitelesíti, illusztrálja, dokumentálja, történeteit. Többször megmenekült a halálból. Szekszárdi építkezéskor egy pillanat állította meg és hárította a tragédiát. Nem tud úszni. Akkor miért megy víz közelbe. Taiföldön a tenger vetette partra, mint egy falevelet.  Sorol még számos új születésnapot.
A kezdet? A gyerekkor. Vonzotta az utazás, Kelet- Dél-keletázsia. Európát is bejárta, de a Távol-Kelet az igazi vonzerő számára. Ősi kultúrák. Japán, Korea, Thaiföld, Malajzia, Singapur, India, Nepál.
               Olyan természetességgel sorolja Balogh Jenő ezeket az országokat, mint amikor átlépjük országunkon belül a megyehatárokat. Mindenütt otthon érzi magát. Több nyelven tanult.  Megtanult például ómalájul olvasni. Amikor Malajziában volt egy hősi emlékmű feliratát olvasta. Csoda-e, hogy a vendéglátói magukhoz ölelték?
Az indiai utazása előtt is látott jelet. Fényt. Nem tudta milyen gyakorlati lépéseket kell tennie. Mindig lehetetlen célokat tűzött ki. A célt kell nézni és az eszközök hozzá jönnek. Vallja.   
              Álmában azt kérdezte tőle egy hang, mit akar? Boldogságot, gazdagságot? A Világot kérte. Többen mondták, hogy pszichiátriai eset. Elismeri.
             A világban tett utazásainak élményei, hangulatai jelennek meg a festményeken. Elmélyülést kíván ez a munka. Nem csendéletről, utcarészletről van szó. A képeket ki kell találni és lelket kell bele lehelni! Ezt a lelket érzik a képeken bárhol a világon. Balogh Jenő vajúdik, míg megszületik egy-egy alkotás. A technikát nem tanulta stúdiumokon. Néha ujjhegyeivel viszi az alapozott vászonra, lemezre a festéket. Ecset helyett. A kép sajátos faktúrát lel ilyen módon. Mondanivalójával a Föld megmentését szolgálja.
            Szeretet, becsület, hűség olyan fogalmak, melyek értéküket veszítették. Jelentéktelenné váltak. A tízparancsolat egyetlen pontját sem ismerik  Balogh Jenő véleménye szerint. Ne ölj! Ne lopj! Az energia fogyasztása olyan mértéket öltött, mely rombolást, pusztítást jelent. Külső-belső energiáit meglopják egymástól az emberek. A Föld energiáját is ilyen módon tulajdonítják.  Katasztrófára, háborúságra éhes generáció a miénk. Gyilkolás, öldöklés, ami vonzza a televízió képernyői elé emberek millióit. Szerte a világon.
           



          A Nap fényét senki nem értékeli. Nem hálás érte. Egy virágszirom hajnali fényekben senkit nem érdekel.  Az égboltra senki nem tekint föl. Nem ismerjük a csillagok neveit.

Balogh Jenő az univerzumot  szülőhazájának tekinti. Az egész világ az otthona. Egy japán pagodában éppen úgy jól érzi magát, mint a sivatagban. Az emberekkel való kontaktus teremtése kitűnő. Számára nem jelent idegenséget bármilyen nációval beszél. Mindezek ellenére társtalan ember Balogh Jenő. Nincs társ a gondolataihoz. Állítja, hogy  az embereket nem érdekli a világ jövője. Ha érdekelné őket, tennének valamit az igazság megértéséért. Az igazság és gazság közötti különbség csupán egy  „i” betű. Ez lehet akár Nagy I betű is. Idea. Nagy Intelligencia. I vagyis Isten. Ideák Ideálja! Nem vesznek tudomást  a nagy „I” létezéséről.  Balogh Jenő hite, meggyőződése e nagy „I” körül forog, él, lélegzik. Nem terel, térít maga mellé embereket. Ám szervez. Létre hozta az ART’999 művészeti csoportot, egyesületet. Ennek 15 éve. A tagság változik. Jönnek, mennek. Tartozni akarnak valahova, valakihez. Aztán valami erő elszakítja őket ettől a csoporttól.
            Balogh Jenő semmit nem kér a világtól.  Nincs semmi  szüksége olyan értékekre, mely a földi ember számára fontos. Egy dolgot kér ajándékként. Mondjon érte egy imát, aki szeretettel gondol rá!  Imádságra hív! Tudunk-e imádkozni? Fontos-e még napjainkban? Kinek? Saját szabadalmának tekinti, hogy mondjunk érte egy imát. Mert erre az embernek mindig szüksége van. Az ima Balogh Jenő fogalmai szerint kulcs a mennyországhoz. Fohász az égiekhez.          
            Meghallgatást kér az ember az imában. A tibetiek haranggal, csengővel jelzik az ima idejét. Figyelmet kérnek az égiektől. Ez  hazai istentiszteleteinket, miséinket, áhítatainkat is jellemezheti. Sem helyhez sem időhöz nem köti az imádságot.
             Nem katedrálisok, templomok falai közé kell zárni a nyugalmat. Az őserdő, az utca minden hely alkalmas az imádkozásra. Éjjel, nappal. A Biblia, a Talmud, a Korán, az indiai mitológia  Balogh Jenő  olvasmányélményei között van. Fejet hajt valamennyi előtt. Olyan kérdéseket vet föl hite, meggyőződése, alkotói tevékenysége, munkálkodása, melyekre nem lehet pár percben tőmondatokban válaszolni. Hosszú órákat lehet eltölteni Balogh Jenő otthonában utazásai alkalmával készült fényképek százainak vetítése közben, melyek bizonyítékai bizonyságtételének.
             Amikor köszönetet mondunk egy hosszabbra kerekedett élménybeszámoló, kép bemutató, kiállítás után Balogh Jenőnek, akkor most  Olvasó, Hallgató hunyd be szemed! Teljesítsük Balogh Jenő kérését. Imádkozzunk érte. Magunkért. Legyünk pár pillanatra csendben. Kívánjunk valamit. Közösen. Magunknak is. Azt például, hogy megszülető gondolataink valósuljanak meg. Tudjuk végre hajtani feladatainkat a céljaink eléréséig. Kívánjuk, hogy ha már nekünk van minden nap kenyerünk, akkor legyen annak is, akinek nincs. Gondoljunk a világ  éhezőire. Kívánjuk a megbocsátás erejét. Azokért akik megbántottak bennünket, akik vétettek ellenünk.  Kérjük, hogy a kísértéseknek tudjunk ellent mondani. Távozzon tőlünk minden rossz, gonosz gondolat, távol álljon ilyen  cselekedet.  Kívánjuk, hogy Balogh Jenő tudja megvalósítani álmát, váljon valóra a „Jótékonysági Világnap”.  Egyetlen nap csupán egy évben. Legyen így! Ámen!
                                                                                            Decsi-Kiss János
*****
Balogh Jenő kiállításáról
Zalakovicsné Kovács Klára összeállítása
*****
MESÉK A NAGYSZEDERFA ALÓL...
*****
Lakodalom (I.)
Részletek Szabadi Mihály könyvbemutatójáról

*****


A NÉP AZÉ, AKI MEGMŰVELI
Április 4-ről szóljon az ének.  Ezen a napon született Szabadi Mihály 1937.esztendőben.Szóljunk, énekeljünk arról az emberről, akinek ha nevét beírjuk a google keresőbe, akkor minden fontos információt megtudhatunk Róla. Itt akár be is fejezhető énekünk. Csakhogy, aki az interneten, a hálózatok hálóján keresi és meg is találja Őt, nem láthatja azt a fehérbe csavarodott bajuszt és azt a csillogást a szemüvege mögött, ami jogos büszkeséget sugároz. Büszke lehet mindenre amit eddigi életében tett. Ezt a környezete is elismeri, tudomásul veszi! Veheti! Vehetné. Jobb, ha nem használunk énekünkben feltételes módot, mert ha így visszajutunk a születési helyéhez, dátumához és feltesszük a kérdéseket: mi lett volna, ha nem Sióagárdra születik? Mi történt volna, ha húsz éves korában nem látta volna szükségesnek és helyén valónak 1956-ban, a népi demokrácia megteremtésének idejét? Ha nem Majosra kerül tanítónak? Ha nem lesz népművelővé? Akkor nem ismerték volna el azért a kultúráért végzett szolgálatát, amit szocialistának neveztek akkortájt. Ez azon kitüntetések sorában is elsők között említhető, ahol a Bessenyei György díj, az Örökség díj, a Csokonai Vizét Mihály díj és lehet folytatni tovább a teljesség igénye nélkül a szülőfalu és a megye, valamint az országos szövetségek által adományozott elismerő okleveleket, díjakat. Népművelőnek vallja magát múlt, jelen és jövő időben is. A néptánchoz való kötődése talán nagyobb ismertséget hozott számára, de ez is szervesen beletartozik abba a fogalomba, amit Ő maga a népi kultúra tárgykörébe sorol. Amikor a népről esik szó, mindig az alapoknál indítja gondolatait, hitvallását. Nép azé, aki megműveli.  Mivel ezt nem tartja tréfa dolognak Szabadi Mihály, pödör egyet bajuszán, nyomatékul, igazolásként. Egykori mondás szerint, ott kezdődik  az embör, ahol a bajusz! Ebben a férfiasságát is jelző pödörintésben ott látni a magyarság vállalását, közben kiegyenesíti derekát, s mint ilyen ember poharat is emel, legyen abban bor, vagy pálinka. Hűségről beszél, mi honjához, népéhez köti. Így volt, van és reményeink szerint marad akkor is, amikor nem akármilyen muzsika dallamára táncba kért, kér egy asszonyságot a maga bandájából. A bandáknak meghatározott, történelmileg formált szerepe volt. Egy-egy banda kialakulhatott tizenkét éves korban, aztán a kötelék  halálig tartott. Minden hétköznapi munka, magvetés, aratás, szüret, házépítés, de a tánc vonatkozásában is jellemző módon volt jelen a banda. Ezt Szabadi Mihály kellő alázattal fogalmazza. Abban a világban, amikor még  egészben voltak a falvak,  parasztok voltak a parasztemberek és éltek a falusi közösségek, addig a tánc azt jelentette, hogy része volt az életnek! Nemcsak a fiataloknak,  hanem az idősebbeknek is. Olyan alkalmak voltak, amikor természetes volt, hogy valaki táncol. Lakodalom, családi összejövetel, közös  munkavégzés utáni vigadalom. Akkor úgy táncoltak, ahogy maguknak fütyültek. A közösség kialakította azokat a szabályokat, amiket illett mindenkinek betartani. Ezekről az illemszabályokról éppen a közelmúltban kezdte írásba öntve megfogalmazni Szabadi  Mihály - helytörténeti hitelességgel - az emlékeit. Írás. Külön ember, más gondolkodás, eltérő kifejezésmód. Talán érthetőbb is a táncnál? Mindenképpen Szabadi Mihály írásigénye, kényszerűsége is a rendelt időben indult. Senki más nem szólhat arról az örökségről, amit jussként a szülőfalujától, lakóhelyétől kapott. Az írás sajátos étvágynak a szülője is. A megtörtént valóságot alapként felhasználva, írói képzelőerővel vágott , amint mondja, nagy fába! Regényt ír. Közben megfelelő kézi szerszámokkal fát farag, azzal az igényességgel, amely mesterfokon betölti funkciójával is a szépség fogalmát. Mindezek mellett, vagy éppen ellenére még hangsúlyozottabban népművelőnek tartja magát. Ebből nem lehet kihalni. Mit ért ez alatt? Az emberek gyűjtik az ismereteket, gyarapodik tudásuk, közben szeretnének szórakozni, mulatni. Az embernek halálig tanulni kell. Ez helyén is való dolog. Ám a művelődésben szolgáltatóknak meg kell válogatni, hogy mit adnak. Eluralkodott az igénytelen szórakoztató ipar és ez bűn. Ezekről szólnak a „nadrágos ember” Szabadi Mihály író-olvasó találkozói, amikor a jelen levők testi, lelki frissességet kívánnak a szerzőnek különösen április 4 tájékán. D.K.J.
SZABADI MIHÁLY : Sióagárdon született 1937.április 4-én. A Pécsi Pedagógiai Főiskolán szerzett diplomát. Népművelő. Koreográfusként szerzett ismertséget nemzetközi vonatkozásban is. Szakmai tudását megyei, országos szervezetek oklevelekkel, díjakkal ismerték el. Nyugdíjasként helytörténeti dokumentum értéket hordozó elbeszéléseket, regényeket ír.például: LAKODALOM….
*****
Beszélgetés Varga Andrással (Kölesd)
*****
 Hajós - pincefalu (2016 tavasza)
*****

 V. Vesztergám Miklós tárogatózik
***** 
 Ábrányi Emil: Él a magyar
Publik Antal előadóművész tolmácsolásában

***** 

2016. április 18., hétfő

II. évfolyam 16. szám



"Első lépésektől"
50 éves a Szekszárdi Bartina Néptánc Együttes


*****

SAJTÓKÖZLEMÉNY

Újabb hat értékkel gyarapodott a megyei értéktár

A Tolna Megyei Értéktár Bizottság idei első ülésén hat települési értéktár bizottság 46 felterjesztéséről döntött, melynek eredményeként a Tolna Megyei Értéktár újabb két kategóriában hat értékkel gyarapodott.

Kulturális örökség kategóriában került az Értéktárba:


Nagydorogi református templom a szégyenkővel és Sztárai kehellyel
A református templom védett műemléki érték, az 1720-ban emelt imaház helyén épült az 1733-ban már romos, középkori templom köveinek felhasználásával. A templom nyugati homlokzata elé épült tornyát 1788-ban építették meg az utcai bejárattal és a toronyórával együtt. A toronyaljba nyíló, kőkeretes kapu felett törtvonalú szemöldökpárkány látható. A toronysisakon 1884-es évszám olvasható. A belső síkmennyezetes, a hajó mindkét végében falazott pilléreken nyugvó fakarzat van. Berendezése a 18. század végéből származik, orgonája 1880-ból. 



A szégyenkő korábban a parókia előkertjében állt, most a templom kerítése elé került elhelyezésre. Sárgás-szürke homokkőből van kézzel kifaragva. Rajta sem évszám, sem monogram nem található. Írásos emlék sem maradt fenn eredetéről. Az országban tucatnyira tehető a megmaradt szégyenkövek száma. A 16-18. században mindhárom protestáns egyházban, az aszketikus genfi mintára - különösen a reformátusoknál - nagy jelentősége volt a szigorú egyházfegyelemnek, mely a közösségek erkölcsi életének legfőbb szabályozójaként működött. Egy 1811-ből származó kisölvedi följegyzés szerint: „Egy nagy kő tétetett a templom közepére, a katedra elejébe. Arra fölállítódott a megesett személy hajadonfővel és mezítláb, a prédikáció alatt.(…) a személy térden állva sírván megesmérte vétkét, bocsánatot kért az egész gyülekezettől és a cserépben mellette lévő hamuból fejére hintett…”
A szokás az életforma változásával együtt a 19. század derekára lassan elhalt.

A Sztárai kehely aranyozott ezüstből készült egy budai ötvösműhelyben. A forrásokat meg nem erősítő hagyomány szerint a kelyhet Sztárai Mihály is használta, a tárgy kora ezt a feltételezést megengedi.
Sztárai ferences rendi szerzetes volt, aki részt vett a mohácsi csatában. Túlélve a borzalmakat, a török hódoltsági területekre szétszóródott lakosságnak hirdette a kor szellemében a reformáció igéjét.
Az 1514-ből származó kupa aranyozott ezüstből készült, trébelt és vésett díszítéssel. Ez a nagydorogi gyülekezet legrégibb fennmaradt tárgyi emléke. A nagy értékű kelyhet a gyülekezet presbitériuma 1982-ben átadta a Ráday Múzeumnak. Jövőre, a reformáció 500 éves évfordulójának ünnepségére visszahozzák Nagydorogra, ahol megtekinthető lesz.


Tolnai Lajos munkássága
A györkönyi születésű, vagyonát vesztett nemesi családból származó író, publicista a modern magyar irodalom egyik előhírnöke volt. Tanulmányait Gyönkön is végezte. Szülőföldjének népköltészete s népszokásai voltak ihletadói. Bölcseleti doktor, a Kisfaludy és Petőfi-társaság tagja, polgáriskolai igazgató-tanár volt. Tömör, erőteljes stílusával külön irodalmi műfajt művelt. Több műve a legjobb magyar prózai írásokhoz sorolható.

Györkönyi hagyományőrző füzetek
A „Hagyomány és népszokások Györkönyben” című könyv a Györkönyi Német Kisebbségi Önkormányzat kiadásában jelent meg 2010-ben. Szokásokról, hagyományos életmódról, erkölcsről, a hagyományok őrzéséről ír. Ősztől nyárig veszi sorra a falu ünnepeit, eseményeit. Minden felsorolt esemény folklór-vonatkozásaiból is ízelítőt kapunk röviden, lényegre törően, mely kiindulópontja lehet részkutatásoknak (nyelvjárás, folklór), vagy akár egy szintetikus munka megalkotásához.
Az „Így főz(t)ünk Györkönyben” című szakácskönyv magyar és német nyelven tartalmazza a helyi hagyományos ételek leírásait.



Könyvné Szabó Éva munkássága
A művész Tolnanémediben született, jelenleg Simontornyán él. Húszéves bőripari múlt után talált rá a bőrműves szakmára. Saját tervezésű használati és dísztárgyakat, egyedi és hagyományos magyar honfoglalás kori motívumokat készít kézi munkával. Munkáival törekszik a gazdag honfoglalás kori magyar motívumvilág felhasználásával a mai kor igényeinek megfelelő, női-férfi táskák, tarsolyok, övtáskák, mappák készítésére. Hiszi, hogy mindaz a forma és jelképgazdagság, amit őseink ránk hagytak, a mai kor viselet és díszítő kultúráját is gazdagítják. Törekszik arra, hogy a fűzések, fonások, szironyozások harmonikus alkalmazása a bőrtárgyakon ne csak önálló díszítés, hanem egyben hagyományőrzés legyen. Könyvné Szabó Éva bőrműves népi iparművész tagja a Tolna Megyei Népművészeti Egyesületnek. „A Tolna megyei művészetért” plakettet 2015-ben kapta meg, és Magyarország képviseletében jelen volt a Milánói Világkiállításon.


Finta Mihályné szőttes gyűjteménye
A sióagárdi gyűjtemény az 1800-as évek végének, 1900-as évek elejének magas színvonalú szőttes gyűjteménye. A mindennapi használatban szereplő textíliák magas esztétikai színvonalon készültek, melyeket az 1900-as években is mindennap használtak.
(Az 1800-as években még az egész háztartás szükségletét otthon szőtték.)

Agrár- és élelmiszergazdaság kategóriában került az Értéktárba:

Magyar díszposta galamb

A tavaly ágazati értéktárba felvett érték most megyei értékké vált nagydorogi központtal, hiszen Tolna megyében működik a legnépesebb tenyésztő egyesület, valamint Nagydorogon és környékén évszázados hagyományai vannak a galambtenyésztésnek.
A Magyar díszpostát a leírások szerint az elmúlt század 30-as éveiben tenyészttették ki Békés megyében. Elterjedése az elmúlt évtizedben gyorsult fel, miután a Magyar Galamb és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége bejegyezte új fajtaként.
Az Országgyűlés határozatban ismerte el a Magyar díszpostát őshonos magyar állatfajtának. Nagydorogi tenyésztők több Európa mester címet nyertek el az elmúlt években.


Szekszárd, 2016. április 14.

Tisztelettel:

Dr. Say István sk.
                                                                                  Tolna Megyei Értéktár Bizottság elnöke

*****

Tavaszi nagytakarítás Szekszárdon
Ács Rezső Szekszárd MJV polgermesterének sajtótájékoztatója
2016-04-15


*****

A GYÓGYVÍZ IS MÉRTÉKKEL JÓ!
Fürdőzés előtt kérje ki orvosa véleményét
Magyarország kilencven gyógyfürdőjével és mintegy harminc gyógyszállójával a fürdők országa. A választék bőséges,egyre több wellness-szálloda és üdülőhely rendelkezik gyógyvízzel. Azt azonban, hogy hová, melyik fürdőbe menjünk, milyen gyógyvizet válasszunk, érdemes megfontolni,  fürdőzés előtt mindenképpen ki kell kérni szakorvos vagy háziorvos tanácsát. Ugyanis nem biztos, hogy a gyógyfürdőzéssel minden esetben jót teszünk a szervezetünknek. 
Több olyan betegség van, amelyek esetében nem ajánlott a gyógyfürdő igénybevétele, mert kifejezetten ronthatja a beteg állapotát, ilyenek többek között a gyulladásos betegségek, magyarázza dr. Szolár Zoltán reumatológus főorvos. Ugyan csak nem javasolt a gyógyvizes fürdőzés lázas állapotban, magasvérnyomás, szív-és tüdőelégtelenség esetén sem. Egyes esetekben - például daganatos megbetegedésnél - kimondottan veszélyes gyógyfürdőbe menni, olyanba különösen, melynek vize rádiumot tartalmaz. Arra is oda kell figyelni, hogy meddig tartózkodunk a gyógyvízben, ez általában 20-30 perc, a fürdőkben egyébként ki van írva a javasolt időtartam. Ennek túllépése esetén ugyanis káros hatások léphetnek fel.
Ugyan akkor vannak betegségek, melyekre kimondottan jó hatással van a gyógyfürdőzés. A termálvizek leginkább mozgásszervi megbetegedésekre, ízületi és gerinckopásokra vannak jó hatással, de alkalmazzák bőrgyógyászati és nőgyógyászati problémák kezelésére is.
Beutalót a gyógyfürdőkbe csak bizonyos szakorvosok írhatnak. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár évente maximum kétszer., tizenöt kezelésből álló kúraszerű kezelést finanszíroz.
F. Kováts Éva
*****



Térségi TDM szervezet segíti a megye turisztikai céljait

A Tolna Kincse Turisztikai Egyesület, mint térségi TDM (Turisztikai Desztináció Menedzsment) szervezet segíti a jövőben a megye turisztikai céljait. A cím a Nemzetgazdasági Minisztérium engedélyével használható, amelyet az egyesület március végén elnyert, s már egy 85 millió forintos fejlesztési pályázatot is benyújtott a GINOP 1.3.4-15 felhívás keretében. A forrás hasznosításával többek között turisztikai kedvezménykártya rendszer, honlap és egységes információs központ valósítható meg, melyek által a tolnai térségek turisztikai értékei, kínálata országos illetve nemzetközi szinten is megjelenhet.

A Tolna Kincse Turisztikai Egyesület januárban kezdte meg a munkát, melynek eredményeként turisztikai helyzetelemzés, koncepció és stratégia készült a térségre vonatkozóan. Tolna megye szempontjából rendkívül fontos, hogy a viszonylag kevés helyi szervezet mellett – s azokat összefogva – egy térségi TDM is dolgozzon a turisztikai fejlesztések megvalósításáért. Valamennyi turisztikai pályázat esetében lényeges szempont, hogy illeszkedjen egy térségi turisztikai koncepcióhoz, amelyet a Tolna Kincse Turisztikai Egyesület éppen ezért készített el.

Az utóbbi években nem működött megyét átfogó térségi szervezet, így az egyesület kiemelt célkitűzése, hogy az elmúlt években felhalmozódott lemaradást kompenzálja. Ehhez szükséges, hogy a megyei- helyi önkormányzatokkal, turizmusban érdekelt vállalkozásokkal és a szakmai szervekkel partnerségben javítsa a térség turisztikai vonzerejét.

A térségi TDM feladatai közé tartozik továbbá: a termékfejlesztés, projektmenedzsment, marketing tevékenység, valamint a turisztikai információs rendszer működtetése. Ennek megfelelően a szervezet kialakítja a térség egyedi kínálati profilját, majd promóciót, népszerűsítő kampányokat szervez. Összehangolja, és egységesen elérhetővé teszi a térség programjait, valamint a helyi TDM szervezetek ajánlatait.



Szekszárd, 2016. április 14.

Tisztelettel:

Dr. Péter Jánosné sk.
TDM menedzser
*****
Megállított pillanatok
Váradi Levente fotókiállítása a szekszárdi Babitsban a "Páváról"

*****

Tevékeny megbánás és összefogás Szekszárd biztonságáért

A Tolna Megyei Bűnmegelőzési Tanács utóbbi két fórumán a mediáció és a megyeszékhelyek biztonsága kerültek a középpontba. A mediációs, vagy „közvetítői eljárás” egyfajta szemléletváltást tükröz, amelynek eredményeiről az Igazságügyi Hivatal mediátora, Dr. Magyar Erika számolt be múlt hét csütörtökön. A közbiztonsági helyzet javulása a megyei önkormányzatnak is fontos – jelentette ki a Tanács keddi ülésén Fehérvári Tamás, aki az összefogás jegyében létrejött találkozón köszöntötte az országos és megyei résztvevőket.

Nagyvárosi Bűnmegelőzési Programot hirdetett az Országos Polgárőr Szövetség (OPSZ) együttműködve az Országos Rendőr-főkapitánysággal, valamint a Nemzeti Bűnmegelőzési Tanáccsal (NBT) és az Aegon Biztosítóval.

A program sikerének érdekében az OPSZ megyénként egymillió forinttal és szakmai anyagokkal segíti a nagyvárosi polgárőr egyesületeket a következő két évben.
Tolna megyében a program megvalósítását illetően a szekszárdi polgárőrök és a Szőlő-Szem Mozgalom érintett.
A megbeszélésen országos szervezetek vezetői, így az OPSZ elnöke, dr. Túrós András, az NBT elnöke, dr. Hatala József, míg a megyéből többek között dr. Soczó László rendőrfőkapitány és dr. Pilisi Gábor városi rendőrkapitány vettek részt.

Szekszárd, 2016. április 13.
                                                                         Tisztelettel:                                  
                                                                                  Tóth Róbert sk.

*****
Szabadi Mihály: Lakodalom című könyvének bemutatójáról