*****
HANGVERSENY
A SZEKSZÁRDI REFORMÁTUS TEMPLOM
(1909-ben épült Angster)
ORGONÁJÁÉRT
*****
Orgona szülte alkalom
Ének, hegedű, orgona, nagybőgő,
operarészletek. Nem megszokott hangszer együttes és ilyen módon a
műsorválasztás sem mindennapi. A magazinunk 3K fogalmaihoz igazítva Farkas
Katalin hegedűművész fogalmazta gondolatait, a szekszárdi református templomban
rendezett jótékonysági hangverseny után.
A templom orgonája felújítást
követel. A jókedvű adakozók, támogatók célját segítendő állt össze erre az egy
alkalomra Farkas Katalin hegedű-, Fervágner Csaba nagybőgő-, Farkas Judit
ének-, Lozsányi Soma orgona-művész. Napjainkban nem megszokott, hogy honorárium
nélkül lépjenek fel, koncertezzenek művészek, együttesek. Egymáshoz közelállóknál
igen. Jelen esetben testvér, férj,
barát. Szekszárdi kötődésűek.
A műsor összeállítás sem volt
egyszerű. Hegedűnek és orgonának így együtt kevés irodalma van. Sikerült egy hattételes
darabra lelni. Most már biztosak lettek,
hogy ezt repertoáron tartják. Hegedű-bőgő
párosítás is nagyon ritka. Ének, hegedű, orgona sem gyakori. Egy hegedűsnek a
Máté Passió „Uram irgalmazz…” kezdetű áriája
könnyedén megszólaltatható vágya is. Ebben van egy hegedű szóló és a bőgő is
szerepet vállalhatott, basszust játszott. Különböző operarészletek szólaltak
meg orgonán. Egymásnak is meglepetés voltak.
Ez az orgona szülte alkalom
továbbgondolásra serkentette a fiatal művészeket.
A Farkas lányok külön örömmel
vállalták e szekszárdi hangversenyt. Szüleik lakóhelye és itt nőttek fel. Nem
először állnak a szekszárdi reformátusok előtt. Ha itthon vannak Szekszárdon,
akkor mindig szolgálnak az istentiszteleten
„ének és orgonahanggal”. Tudják, hogy hol vannak panaszai az orgonának,
hol sürgető a beavatkozás.
Farkas Katalin és két fiatalabb testvére,Judit
és Éva-Eszter esetében a pályaválasztás természetes módon volt orientált. Édesanyjuk
dr. Tasnádi Jolán évtizedek óta a szekszárdi kamarazenekar tagja. Játszik a
koncertjeiken. Vallomása, hogy orvosként lehet hobbi zenész, de zenészként nem
lehet hobbi orvos. Az otthoni házi
gyakorlásai meghatározták a három Farkas-lány jövőjét. Katalin már ötéves
korában hegedűművész akart lenni. Azóta hegedül. Mint mondja eltartja magát. Judit az ELTE magyar szakán tanult aztán ő is
követte nővéreit a zenei pályán. Tudni illik, a középső Farkas lány Éva-Eszter
is zenészként él. Előtte pszichológia szakon szerzett diplomát. Ma a MÁV
zenekar brácsása.
E jótékony célú hangverseny
környezete sajátos kommunikációjával a kultúra egyedi szeletét adja.
Nincs, nem lehet, nem szabad,
hogy külön meghatározója legyen a világot jelentő deszkák környezetének,
hangulatának és a szakrális, templomi hangverseny előadásának,
kommunikációjának.
Farkas Katalin és férje Fervágner
Csaba Budapesten a Pasaréti Református gyülekezet tagjai. Itt több diplomás
zenész is van. Gyakorta vállalnak zenei szolgálatot. Ezek olyan előadói
tapasztalatot adnak, amelyek jól hasznosíthatók az ehhez viszonyított „világi”
koncerteken, pódiumokon.
Küldetés, amelynek itt is, ott is célja az Istent dicsérni!
Decsi-Kiss
János
*****
A SZELÍDEK ÖRÖKSÉGE
AVAGY A TEREMTÉS HETE
„Boldogok a szelídek, mert ők
öröklik a földet.” Máté evangéliumának 5.része 5. verséből ez idézet.
Az Ökumenikus Teremtésvédelmi
Munkacsoport egy kiadványt szerkesztett, melyet a Magyarországi Egyházak
Ökumenikus Tanácsa adott ki. Ez rövid elmélkedésre, átgondolásra készteti a
fent jelzett evangélista, Jézus
„boldog-mondások” üzeneteit. Ez a kiadvány, mint egy segédanyaga a 2016
szeptember 25 és október 2 közötti, úgynevezett Teremtés Hetének.
Pár kiválasztott gondolatfoszlány
a „szelídség” fogalmáról és arról, hogy mi magunk vagyunk-e szelídek, és ennek
tudatában mit is cselekszünk? Mit teszünk a teremtett világunkért, a legszűkebb
környezetünkben, családunkban, országunkban és lehetne tágítani a kört egészen
a Föld körül.
Aki szelíd az számíthat tehát egy
mérhetetlen örökségre. Na és aki nem szelíd, aki rombol, aki szétzúzza mindazt,
amit a békességre igyekvők környezet és természetvédelmi céljaiknak megfelelően
ösztönösen, tudatosan, hitből, meggyőződésből, hagyomány tiszteletből megtesznek?
Kövessük vázlatosan a kiadványt:
Kezdjük talán a családunkon belül!
Szelíden bánunk-e gyermekeinkkel, leányainkkal, a nőkkel, asszonyokkal?
Ha a napi híreket olvasva adunk
választ, akkor egyértelmű a NEM! Az sem lehet véletlen, hogy ezen kérdéseket
országos viszonylatban terjesztett füzet éppen ezen a héten keresi a választ!
Figyeljünk csak! Itt most
szándékosan tartsunk szünetet és gondoljunk arra, mit láttunk, hallottunk,
olvastunk a tegnapi híradásokban!
Szelíden bánunk-e a másik
emberrel? A világtörténelem háborúiból kiindulva azonnal kapunk erre is
választ!
Szelíden bánunk-e a kulturális
értékeinkkel? Itt jó szívvel időzzünk, hiszen e „3K”
„Kultúra-Környezetvédelem-Kommunikáció” online magazinunk éppen emiatt
született. Mit is takar ez a fogalom voltaképpen, hogy „kultúra”. Családunk
kialakult szokásait, hagyományait, melyeket nagyapáink, szüleink örökségeként
vettünk át és adhatjuk át. Azokra gondoljunk, akik „szelíden”, „béketűrőn”,
„gyöngéden”, „csendesen” (lehetne sorolni) élik mindennapjaikat. Vannak
földrajzi értelemben, más környezetben élőknek is kulturális értékeik! Ezek
külön megbecsülést, tiszteletet érdemelnek. világunkban zajló események ellentmondani
látszanak, hogy egyik, másik örökség keveredése, felborít mindent, amit
„szelídségnek” nevezhetünk”.
Na és a környezetünk védelme? Magazinunk
másik „K”-s fogalomgyűjtője? Mi történik, a hegyekkel, vizekkel, növényekkel,
állatokkal, mi a Teremtett Világgal? Velük, hozzájuk, hogy alkalmazkodunk,
milyen viszonyunk van? Bánásmódunk nevezhető-e szelídnek? A vizek esetében
talán még szelídnek mondható a vízimalmok tevékenysége, használata! Akad még
ilyen? Aztán a vízrendezéseink, az erőszakolt, külön utakra terelt folyók
sodrásának erejével való gazdálkodás?
A hegyek, völgyek amelyek
körülöttünk vannak? Velük bánunk-e
szelíden? Belakunk, beépítünk völgyeket, hegyeket tetszésünk szerint. Erdők
borította hegyek omlanak a völgyekbe. Kibányásszuk a dombok rejtett értékeit,
amik természetükből adódóan, csak ott, csak azon a helyen láthatatlanul töltik
be a teremtésük funkcióját. Ezek sérülése, károsodása felborítja a természet
rendjét! Kérdésünkre elkerülhetetlen válasz! Nem, nem és nem tudunk szelíden
élni. Tehát nem lehetünk méltó örökösök, nem érdemeljük meg ezt a földet!
Kijelentésünknél nem állhatunk
meg, nem vehetjük tudomásul, hanem tegyünk fel újabb kérdést!
Mit tehetünk mindezek ellen? Pár
nap, akár egy hét cselekvés programja változtathat-e ezen az életidegen
magatartáson? Rajtunk múlik milyen választ adunk…
Decsi-Kiss János *****
Vadlesen sorozat: A vaddisznó
*****
EGY PATIKA KÉT HANGGAL
A patikáknak, gyógyszertáraknak különös
környezetük van. Ebből adódóan sajátos munka is folyik. Halk nyüzsgés, mozgás,
pontos fegyelmezett, mosolygó kiszolgálás. Olyan fáradhatatlannak tűnő
feladatsor végrehajtása. Mindezek Decsen a Korona Gyógyszertárban is meghatározói
az emberekkel való foglalatosságnak, kommunikációnak. Itt dolgozik György
Melinda is. Tíz évesen elküldték a gyógyszertárba és akkor érte az a „mellékhatás”,
ami elválaszthatatlan része lett életének. Bár egy rövid ideig óvónő szeretett
volna lenni… ez nem volt elég erős vágy.
Mindig barátkozós volt. Ez viszont
elengedhetetlen magatartás egy gyógyszertárban. Az, hogy székely családban
született, ma kevésbé jelent számára olyan jellegű hagyományőrzést, szokást,
mint más családoknál, akik látványosan meg
is jelenítik azt.
Munkatársa Gányiné Tóth Irén viszont gyermeki
örömmel vette fel a sárközi népviselet színes, csillogós darabjait a csoportos
táncokhoz is. A környezetében élők pontosan tudják, ikertestvére is van.
Kezdetben meghatározóbb volt, az összehasonlítgatás. Ma már láthatóbb a
különbség. Ő Decsen a Gyógyszertárban
végzi a mindennapi munkáját, testvére hasonló területen Faddon.
A gyerekkori élmények és az azt követő évek egy
zártabb „patikus világot” tükröztek
Melinda és Irén számára is. Ma nyitottabb, közvetlenebb kapcsolat van a
betegekkel. Amint mondani szokás olyan rend van, mint a patikában. A belépőt ez
visszafogott magatartásra kötelezi. A sorban állás, várakozás meghatározó. Csöndes,
halk szavú szóváltásnak ad teret. A kommunikáció itt mindig
barátságos, mosolygós a beteggel, vagy azt képviselővel. Ketten hárman mozognak
a kiszolgáló pult mögött. Ha számolniuk kellene napi lépéseiket, több kilométert jelentene. Tóth Irén ezt a helyben járást pár hónappal ezelőtt, átfordította távfutássá.
Örömmel tudatja, hogy ezt versenyszerűen vállalták, testvérével Rózsával. A
napi edzésekből adódó megmérettetés egyik fontos állomása az „atomfutás”
lett. Az ott elért helyezésük megváltoztatta mindennapi edzéstervüket.
Van-e
különbség falusi és városi patikában?
György Melinda Szekszárdon lakik, de Decsen is otthon érzi magát…Irén élete úgy
alakult, hogy a decsi kertes családi házból társasház adott négyzetméterű területén osztozik kisfiával. A falusi és városi patikákban az emberekkel való
kommunikálás ugyan olyan. Eltérő más
munkahelyekétől. Fáradtabb, betegebb emberek fordulnak segítségért. Az
együttérzés, minden pillanatban más hangulatváltás kiváltója. Nem törvényszerű
a beszélgetős kapcsolatteremtés, nem is igényli minden ember, más esetben
viszont előfordul, hogy a meghallgatás akár pillanatra gyógyító hatású.
A gyógyszerészek és asszisztensek felelőssége
külön kérdéssort vet fel. Vannak emberek akik elvárják, hogy szakmai
tanácsukkal kiegészítsék az orvos utasításait. Mások már jól ismerik a napi
adagolást. Az sem ritka, hogy a tapasztalataik alapján javaslatokat tesznek,
kiegészítve a kezelőorvos véleményével. Különös helyzet, hogy a gyógyszerészek
nem tartoznak a társadalmi szempont szerint az egészségügyhöz. Az viszont
természetes, hogy óhatatlan hatással van rájuk, a településen élők gazdasági,
anyagi helyzete. A gyógyszer árak változásának ismertetése kötelezettséggel
jár. Vannak kedvezőbb árfekvésűek és olyanok, amelyek mellékhatása tekintetében
jó megkérdezni a gyógyszerészt is.
Decsi-Kiss
János*****
*****
ACÉLBÓL LETT KOCSÁNYOS
(GONDOLATOK VASS GYÖRGY FADDI SZOBRÁHOZ)
A Kárpát medence egyik őshonos fafajtája
a kocsányos tölgy. Egyik jellegzetes erdőalkotó növény. Ma is fellelhető néhány
darab. Az egyik legtovább élő fa. A fűzek a nyárfák, a hársak, bükkök túlélője.
Még a tölgyek között is más, sajátos rajzolatú, jellegű ágrendszert alkot. A
függőlegestől, a vízszintesig, nagyon markáns nagyon kemény, többszörösen
elágazik. Vagyis olyan mint e település, Fadd község élete.
Ezer évet tud maga mögött ez a falu. A
szobrász Vass György e falu szülötte. Amikor Hirmann Béla a falu nevében
felkérte az ezredik évforduló ünneplésére, a szobrász első gondolatában
született az ezerkétszáz évet is megélő kocsányos tölgy jelképes alakja. Mert
kérdés volt, hogy milyen forma, idom lehet az ami a legkifejezőbb, ami magába
sűríti a magyarság történelmét, az évszázadok változásait.
Gondolat gondolatot szült az utóbbi
hónapokban Vass György – vagy ahogy Faddon ismerik Imre – alkotói műhelyében,
képzelő erejében, fantáziájában. Egyre erősebbé, meggyőződéssé vált, hogy csak
a kocsányos lehet az ami méltó, időtálló anyagba, rozsdamentes acélba
formálva,unokáinkat is emlékeztetheti majd az Úr 2004.esztendeje, augusztus
havának, huszadik napjára itt Faddon, akár a következő ezer évben is.
Az Úr, az Alkotó, Teremtő, létrehozott egy Világot. Megteremtette a
földet, a tengereket és belé az embert, a saját képmására. Olyan élőlényt
hívott életre, aki maga is alkotni, teremteni képes. Létrehozni valami újat.
Megfejthetetlen csodát produkált ezzel a Teremtményével, az emberrel, mely
egyszeri és egyediségével, megismételhetetlen, sajátos életpályát befutó,
gondolkodó lény. Mikor ez a teremtmény eljutott a tudás olyan fokára, hogy
meghódította a csillagos eget is, akkor kételkedni kezdett Teremtőjében.
Boncolgatta, elemezgette létét, voltát. Jeleket kért bizonyságul. Égő
csipkebokrok látványát a huszonegyedik században is. Csodákat várt. Forduljanak
meg a szelek ellenkező irányban, ha azt kívánja az ember. Ha ezt kéri
istenétől! A víz változzon borrá, ha úgy gondolja, …! Hit kérdése lett a pontos
válasz! Hinni kell tudni! Nem mindenkinek adatott ez a kegyelem, hogy a Teremtő
Istennel napi kommunikációt, mondjuk így imádságot folytatva éljen, alkosson,
teremtsen, dolgozzon, munkálkodjon, hogy a Világ általa is fejlődjön és ne
romoljon, pusztuljon. Keveseknek adatott olyan talentum, tehetség, alkotó
képesség, készség, hogy visszatükrözze, a látott, érzékelt világ képét. Kevesen
vannak körülöttünk, akiknek az a küldetésük, hogy saját szellemük rostáján
átszűrve adják vissza a már említett világuk, szűkebb tágabb környezetükről
megszületett gondolatukat. Keveseknek
adatott, hogy a tengerek hangját zenélő szerszámokon, hangszerek segítségével
utánozzák. Mások mozgással, tánccal fejezik ki érzéseiket, gondolataikat.
Akadnak, akik szavakkal, színházi körülményeket is teremtve érthetővé teszik mindezt. Mások a
képzőművészet valamelyik eszközéhez nyúlnak, festői ecsethez, szobrászvésőhöz…mert
nekik ez adatott. Ezekkel kell, kellene
gazdálkodni, kereskedni, üzletelni, sáfárkodni.
Kérdések sora születik, hogy például észre
vesszük-e a magunk helyét, szerepét, küldetését a világban, ezen a földi
pályán? Tudjuk-e mit kell tennünk ebben az örökkön alkotó folyamatban, melynek
parányi, mondjuk, porszemnyi részei vagyunk? Miért égő csipkebokorra várunk,
mint tapintható, érzékelhető isteni csodára, égi jelre, mely mutatja az utat?
Miért nem tekintünk az emberre, magunkra, mint csodára, aki maga is képes
alkotásra, teremtésre? Miért nem tudjuk egymásban tisztelni a szellemet, a nagy
Teremtőt, az Istent? Miért nem tudjuk tisztelni az Embert? Tudjuk-e kellően
szeretni önmagunkat, hogy ezáltal a
hozzánk hasonló embert is szerethessük? Miért a szeretet lett az az erő,
ami nélkül nem lehet teljes, tiszta szívvel élni?
Ha szeretet nincs bennünk semmik
vagyunk! Tudunk-e naponta a saját szellemünkhöz, ha tetszik istenünkhöz
fordulni olyan kívánságokkal, hogy tudjak szeretettel szolgálni másokat?
Tudom-e kérni azt az erőt, ami türelmet, békességet teremt bennem, hogy
elviseljem mások békétlenségét, türelmetlenségét, amiért bocsánat jár a
vétkezőnek? Tudok-e kérni szeretetet
magamban, másokért? Tudom-e szeretettel járni a kijelölt, kiszabott
utamat,végezni a munkámat, amiben tovább élek…? Tudom-e tiszta szívvel, szentül
szeretni azt a földdarabot, ahol megszülettem? Tudok-e ezért tenni valamit?
Vass Imre György Magyarországon a Tolna megyei Fadd községben
született. Azok közé tartozik, akik érzékenyebbek az átlagos gondolkodású
embereknél. Olyan talentum birtokosa, ami a képzőművészet eszközével tesz
bizonyságot a Teremtő Szellemről. Változatos az eszköztára. Itt, ebben a
faluban tette első lépéseit a számára kijelölt művészi pályán. Az általános
iskolai tanulmányai során Molnár Mózsi György tanár úr, aki ugyancsak e falu
szülötte és festőművészként ma is itt él és alkot Faddon, szóval ő irányította
Vass György figyelmét a művészetek felé. Később felnőttként is Molnár M. György
hívta alkotótelepi részvételre, hogy az ott jelenlevő hasonló korosztályú
alkotók közösségében érlelődjék, fejlődjék
az önkifejezésre igyekvő képzelőerő…
Az évek jöttek, mentek és most Vass Imre György művészi pályájának egy
állomásán vagyunk , ahol lehetőségünk van megtapasztalni bizonyosságot szerezni
arról, hogy hova jutott. Közösen szemlélhetjük gondolatainak tartalmát,
amelyet egy alkalomra összegezett, a szülőfaluja iránti szeretetből,
tiszteletből. Ime itt áll előttünk, mellettünk
a megtestesült gondolat. Olvashatunk ki-ki a maga érzékenységének megfelelően.
Ezer évet szimbolizálva áll egy fára
emlékeztető alkotás. Vass Imre György szellemének szülötte, terméke. A fa törzs
tíz fő ágat tartalmaz, ami az elmúlt tíz évszázadot jelenti. Egy égbe nyúló ág
a következő hajtás, az újabb ezer év reményeit hivatott jelképezni. A gondolat
verbálisan is megfogalmazódott:”Őseink tiszteletére és utódaink reménységére”…
Tisztelet és reménység! Két egyszerűnek
tűnő fogalom! Vass Imre György ezzel az
alkotással tiszteleg az alkotó, teremtő szellem előtt. Ezzel dicséri Őt, aki megteremtette az eget és a földet,
rajta a legfőbb csodát, az alkotó, teremtő embert. Tisztelettel végezte azt a
kenyéradó munkát is, melyre középiskolában szerzett műszaki ismeretei
jogosították. Mindezek mellett, ezekkel együtt talált a művészinek minősített
pályára. Ezzel az alkotásával tiszteleg minden kortárs előtt, aki szellemét
egyéni gondolataival gyarapította. Fával, kővel, mint anyaggal kereste a
kapcsolatot és csak később nyúlt a fémhez, mint gondolatainak megtestesítőjéhez.
Lassan telt az idő, míg a fém melegségét, formálhatóságát megismerte, míg
a megmunkáláshoz szükséges technikai
háttér is megteremtődött, rendelkezésre állt.
Ma azt vallja, hogy jó időben
találkozott, ismerkedett a fémmel. A fa
és a kő, több játékosságot engedett számára. Amíg a kettőnél az anyagból
lefaragás útján tisztul a kép, a gondolat, addig a fém, az építés, a hozzáadás,
a formák összeillesztésére, egymáshoz toldására, állandó változtatás
lehetőségére kötelezi. Tehát ellentétes a gondolkodás mód, vagyis az egyik
esetben a meglevő anyagból, fából, kőből
fejti ki gondolatait, míg a másiknál fémdarabokból állít össze szellemi
produktumot, kompozíciót. Vass Imre Györgynek szüksége van olyan helyre,
közösségben eltöltött alkotó napokra, ahol a kollektíva szelleme inspirálja,
hogy a világról kialakított pillanatnyi gondolatait tárgyiasult formában tárja
fel. Ilyen hely számára Tokaj, ahol írók, népművészek, között néhány szobrász
is otthonra lelt. A gondolat, ami tárgyiasulni kíván, az életről, az emberekről
szól. Csoportok, emberi kapcsolatok fedezhetők fel a nonfiguratív alkotásaiban
is. Az itt felállított kocsányos tölgyben is felismerhető az emberi sors.
Minden ág más-más emberi problémára, sorsra emlékeztet. Tele van
meggyötörtséggel, fájdalommal, fölemelkedéssel és teherrel. Az ágak egymáshoz
való viszonyában ott sejlenek az emberi viszonyok. Találkozások és elválások. A
találkozásokban feltételezzük a mindent átjáró szeretetet is.
Aki, vagy akik nyomon követték az
acélból születő kocsányost itt Faddon, láthatták, hogy ez az alkotói
tevékenység milyen precíz számításokat is kíván. Ennek a kocsányosnak meg kell
állni gyökértelenül is. Mérnöki, statikai számításokra van szükség mindehhez.
Ki kell állni az időjárás viszontagságait is. Azt is, ha a gyermeki őszinte
érdeklődés mászásra is ingerel néhány kiskorút. Ez az alkotás nem jött volna
létre, ha nincsenek kétkezi munkájukkal is társuló barátok, ismerősök. Ez az a
pont, amikor a legtöbb sértődés lehetséges, mert valaki kimarad, a köszönetnyilvánítás
sorából. Az érintettek pontosan tudják, hogy kiről van szó, amikor arról
beszélünk, hogy helybeli vállalkozók műhelytechnikai feltételeket
biztosítottak. Az acélszerkezet összeállításának mérnöki tervét is a barátság
szülte. A szoborhoz szükséges acéllemezek beszerzését méltányos áron, az alkotás létrehozásával rokonszenvező Paksi Atomerőmű Rt. segítette. Kft-k
közreműködtek a kivitelezésben. A környezet változtatásában mások segítettek.
Számos és számtalan ismerős köszönt az utcán Vass Imre Györgynek, míg helyére
került az alkotás.
Tisztelet vette és veszi körül az alkotót és
teremtményét. Tisztelet és reménység. Reménység a holnapok hitével, amikor a múlt szép emlékezete jövőt
teremt. Békét az egymás terhének hordozásához, a más gondolatok becsüléséhez,
azzal a tudattal, hogy „dicsérd munkával életed. Tégláidat egymásra rakva mások
tégláit ki ne vedd. Ne kerüld a csöndesek munkáját, fáradozva légy derék,
munkád visszhangok szétkiáltják, hírét unokáidig elvigyék.” Így legyen ez
Faddon Vass Imre György munkájával is, az acélból lett kocsányossal.
Decsi Kiss János *****
Decsi Kiss András: Meditáció >>
*****
Sió projekt
*****
Ne cigizz! Biciklizz!
Programajánló
Szekszárd
*****
Velence - Olaszország
Kitekintő sorozat
*****
Ne cigizz! Biciklizz!
Programajánló
Szekszárd
Kitekintő sorozat
*****