2016. szeptember 26., hétfő

II. évfolyam 33. szám

***** 

HANGVERSENY 

A SZEKSZÁRDI REFORMÁTUS TEMPLOM

(1909-ben épült Angster) ORGONÁJÁÉRT
*****

Orgona szülte alkalom
Ének, hegedű, orgona, nagybőgő, operarészletek. Nem megszokott hangszer együttes és ilyen módon a műsorválasztás sem mindennapi. A magazinunk 3K fogalmaihoz igazítva Farkas Katalin hegedűművész fogalmazta gondolatait, a szekszárdi református templomban rendezett jótékonysági hangverseny után.

A templom orgonája felújítást követel. A jókedvű adakozók, támogatók célját segítendő állt össze erre az egy alkalomra Farkas Katalin hegedű-, Fervágner Csaba nagybőgő-, Farkas Judit ének-, Lozsányi Soma orgona-művész. Napjainkban nem megszokott, hogy honorárium nélkül lépjenek fel, koncertezzenek művészek, együttesek. Egymáshoz közelállóknál  igen. Jelen esetben testvér, férj, barát. Szekszárdi kötődésűek.

A műsor összeállítás sem volt egyszerű. Hegedűnek és orgonának így együtt  kevés irodalma van. Sikerült egy hattételes darabra  lelni. Most már biztosak lettek, hogy ezt  repertoáron tartják. Hegedű-bőgő párosítás is nagyon ritka. Ének, hegedű, orgona sem gyakori. Egy hegedűsnek a Máté Passió „Uram irgalmazz…”  kezdetű áriája könnyedén megszólaltatható vágya is. Ebben van egy hegedű szóló és a bőgő is szerepet vállalhatott, basszust játszott. Különböző operarészletek szólaltak meg orgonán. Egymásnak is meglepetés voltak.

Ez az orgona szülte alkalom továbbgondolásra serkentette a fiatal művészeket.

A Farkas lányok külön örömmel vállalták e szekszárdi hangversenyt. Szüleik lakóhelye és itt nőttek fel. Nem először állnak a szekszárdi reformátusok előtt. Ha itthon vannak Szekszárdon, akkor mindig szolgálnak az istentiszteleten  „ének és orgonahanggal”. Tudják, hogy hol vannak panaszai az orgonának, hol sürgető a beavatkozás.

 Farkas Katalin és két fiatalabb testvére,Judit és Éva-Eszter esetében a pályaválasztás természetes módon volt orientált. Édesanyjuk dr. Tasnádi Jolán  évtizedek óta  a szekszárdi kamarazenekar tagja. Játszik a koncertjeiken. Vallomása, hogy orvosként lehet hobbi zenész, de zenészként nem lehet hobbi orvos.  Az otthoni házi gyakorlásai meghatározták a három Farkas-lány jövőjét. Katalin már ötéves korában hegedűművész akart lenni. Azóta hegedül.  Mint mondja eltartja magát. Judit  az ELTE magyar szakán tanult aztán ő is követte nővéreit a zenei pályán. Tudni illik, a középső Farkas lány Éva-Eszter is zenészként él. Előtte pszichológia szakon szerzett diplomát. Ma  a  MÁV zenekar brácsása.

E jótékony célú hangverseny környezete sajátos kommunikációjával a kultúra egyedi szeletét adja.

Nincs, nem lehet, nem szabad, hogy külön meghatározója legyen a világot jelentő deszkák környezetének, hangulatának és a szakrális, templomi hangverseny előadásának, kommunikációjának.

Farkas Katalin és férje Fervágner Csaba Budapesten a Pasaréti Református gyülekezet tagjai. Itt több diplomás zenész is van. Gyakorta vállalnak zenei szolgálatot. Ezek olyan előadói tapasztalatot adnak, amelyek jól hasznosíthatók az ehhez viszonyított „világi” koncerteken, pódiumokon.

Küldetés, amelynek  itt is, ott is célja az Istent dicsérni!
                                                                                                                        
 Decsi-Kiss János
*****
A SZELÍDEK ÖRÖKSÉGE

AVAGY A TEREMTÉS HETE

„Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet.” Máté evangéliumának 5.része 5. verséből ez idézet.
              Az Ökumenikus Teremtésvédelmi Munkacsoport egy kiadványt szerkesztett, melyet a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsa adott ki. Ez rövid elmélkedésre, átgondolásra készteti a fent jelzett evangélista,  Jézus „boldog-mondások” üzeneteit. Ez a kiadvány, mint egy segédanyaga a 2016 szeptember 25 és október 2 közötti, úgynevezett Teremtés Hetének.
             Pár kiválasztott gondolatfoszlány a „szelídség” fogalmáról és arról, hogy mi magunk vagyunk-e szelídek, és ennek tudatában mit is cselekszünk? Mit teszünk a teremtett világunkért, a legszűkebb környezetünkben, családunkban, országunkban és lehetne tágítani a kört egészen a Föld körül.
             Aki szelíd az számíthat tehát egy mérhetetlen örökségre. Na és aki nem szelíd, aki rombol, aki szétzúzza mindazt, amit a békességre igyekvők környezet és természetvédelmi céljaiknak megfelelően ösztönösen, tudatosan, hitből, meggyőződésből, hagyomány tiszteletből  megtesznek?
Kövessük vázlatosan a kiadványt:
             Kezdjük talán a családunkon belül! Szelíden bánunk-e gyermekeinkkel, leányainkkal, a nőkkel, asszonyokkal?
Ha a napi híreket olvasva adunk választ, akkor egyértelmű a NEM! Az sem lehet véletlen, hogy ezen kérdéseket országos viszonylatban terjesztett füzet éppen ezen a héten keresi a választ!
             Figyeljünk csak! Itt most szándékosan tartsunk szünetet és gondoljunk arra, mit láttunk, hallottunk, olvastunk a tegnapi híradásokban!
              Szelíden bánunk-e a másik emberrel? A világtörténelem háborúiból kiindulva azonnal kapunk erre is választ!
              Szelíden bánunk-e a kulturális értékeinkkel? Itt jó szívvel időzzünk, hiszen e „3K” „Kultúra-Környezetvédelem-Kommunikáció” online magazinunk éppen emiatt született. Mit is takar ez a fogalom voltaképpen, hogy „kultúra”. Családunk kialakult szokásait, hagyományait, melyeket nagyapáink, szüleink örökségeként vettünk át és adhatjuk át. Azokra gondoljunk, akik „szelíden”, „béketűrőn”, „gyöngéden”, „csendesen” (lehetne sorolni) élik mindennapjaikat. Vannak földrajzi értelemben, más környezetben élőknek is kulturális értékeik! Ezek külön megbecsülést, tiszteletet érdemelnek. világunkban zajló események ellentmondani látszanak, hogy egyik, másik örökség keveredése, felborít mindent, amit „szelídségnek” nevezhetünk”.
              Na és a környezetünk védelme? Magazinunk másik „K”-s fogalomgyűjtője? Mi történik, a hegyekkel, vizekkel, növényekkel, állatokkal, mi a Teremtett Világgal? Velük, hozzájuk, hogy alkalmazkodunk, milyen viszonyunk van? Bánásmódunk nevezhető-e szelídnek? A vizek esetében talán még szelídnek mondható a vízimalmok tevékenysége, használata! Akad még ilyen? Aztán a vízrendezéseink, az erőszakolt, külön utakra terelt folyók sodrásának erejével való gazdálkodás?
              A hegyek, völgyek amelyek körülöttünk vannak?  Velük bánunk-e szelíden? Belakunk, beépítünk völgyeket, hegyeket tetszésünk szerint. Erdők borította hegyek omlanak a völgyekbe. Kibányásszuk a dombok rejtett értékeit, amik természetükből adódóan, csak ott, csak azon a helyen láthatatlanul töltik be a teremtésük funkcióját. Ezek sérülése, károsodása felborítja a természet rendjét! Kérdésünkre elkerülhetetlen válasz! Nem, nem és nem tudunk szelíden élni. Tehát nem lehetünk méltó örökösök, nem érdemeljük meg ezt a földet!
Kijelentésünknél nem állhatunk meg, nem vehetjük tudomásul, hanem tegyünk fel újabb kérdést!
Mit tehetünk mindezek ellen? Pár nap, akár egy hét cselekvés programja változtathat-e ezen az életidegen magatartáson? Rajtunk múlik milyen választ adunk…
                                                                                                                                                 Decsi-Kiss János 


*****
Vadlesen sorozat: A vaddisznó


 
*****


EGY PATIKA KÉT HANGGAL

                A  patikáknak, gyógyszertáraknak különös környezetük van. Ebből adódóan sajátos munka is folyik. Halk nyüzsgés, mozgás, pontos fegyelmezett, mosolygó kiszolgálás. Olyan fáradhatatlannak tűnő feladatsor végrehajtása. Mindezek Decsen a Korona Gyógyszertárban is meghatározói az emberekkel való foglalatosságnak, kommunikációnak. Itt dolgozik György Melinda is. Tíz évesen elküldték a gyógyszertárba és akkor érte az a „mellékhatás”, ami elválaszthatatlan része lett életének. Bár egy rövid ideig óvónő szeretett volna lenni… ez nem volt elég erős  vágy. Mindig barátkozós volt.  Ez viszont elengedhetetlen magatartás egy gyógyszertárban. Az, hogy székely családban született, ma kevésbé jelent számára olyan jellegű hagyományőrzést, szokást, mint más családoknál, akik látványosan meg  is jelenítik azt.  
               Munkatársa Gányiné Tóth Irén viszont gyermeki örömmel vette fel a sárközi népviselet színes, csillogós darabjait a csoportos táncokhoz is. A környezetében élők pontosan tudják, ikertestvére is van. Kezdetben meghatározóbb volt, az összehasonlítgatás. Ma már láthatóbb a különbség. Ő  Decsen a Gyógyszertárban végzi a mindennapi munkáját, testvére hasonló területen Faddon.
               A  gyerekkori élmények és az azt követő évek egy zártabb  „patikus világot” tükröztek Melinda és Irén számára is. Ma nyitottabb, közvetlenebb kapcsolat van a betegekkel. Amint mondani szokás olyan rend van, mint a patikában. A belépőt ez visszafogott magatartásra kötelezi. A sorban állás, várakozás meghatározó. Csöndes, halk szavú szóváltásnak ad teret. A kommunikáció itt   mindig barátságos, mosolygós a beteggel, vagy azt képviselővel. Ketten hárman mozognak a kiszolgáló pult mögött. Ha számolniuk kellene napi lépéseiket, több kilométert  jelentene. Tóth Irén ezt a helyben járást  pár hónappal ezelőtt, átfordította távfutássá. Örömmel tudatja, hogy ezt versenyszerűen vállalták, testvérével Rózsával. A napi edzésekből adódó megmérettetés egyik fontos állomása  az  „atomfutás” lett. Az ott elért helyezésük  megváltoztatta mindennapi edzéstervüket.
              Van-e különbség falusi  és városi patikában? György Melinda Szekszárdon lakik, de Decsen is otthon érzi magát…Irén élete úgy alakult, hogy a decsi kertes családi házból társasház adott négyzetméterű  területén osztozik kisfiával. A  falusi és városi patikákban az emberekkel való kommunikálás ugyan olyan.  Eltérő más munkahelyekétől. Fáradtabb, betegebb emberek fordulnak segítségért. Az együttérzés, minden pillanatban más hangulatváltás kiváltója. Nem törvényszerű a beszélgetős kapcsolatteremtés, nem is igényli minden ember, más esetben viszont előfordul, hogy a meghallgatás akár pillanatra gyógyító hatású.
          A gyógyszerészek és asszisztensek felelőssége külön kérdéssort vet fel. Vannak emberek akik elvárják, hogy szakmai tanácsukkal kiegészítsék az orvos utasításait. Mások már jól ismerik a napi adagolást. Az sem ritka, hogy a tapasztalataik alapján javaslatokat tesznek, kiegészítve a kezelőorvos véleményével. Különös helyzet, hogy a gyógyszerészek nem tartoznak a társadalmi szempont szerint az egészségügyhöz. Az viszont természetes, hogy óhatatlan hatással van rájuk, a településen élők gazdasági, anyagi helyzete. A gyógyszer árak változásának ismertetése kötelezettséggel jár. Vannak kedvezőbb árfekvésűek és olyanok, amelyek mellékhatása tekintetében jó megkérdezni  a gyógyszerészt is.
Decsi-Kiss János
*****
Jáki apátság (800)
*****


ACÉLBÓL  LETT  KOCSÁNYOS

 (GONDOLATOK VASS GYÖRGY FADDI SZOBRÁHOZ)


      A Kárpát medence egyik őshonos fafajtája a kocsányos tölgy. Egyik jellegzetes erdőalkotó növény. Ma is fellelhető néhány darab. Az egyik legtovább élő fa. A fűzek a nyárfák, a hársak, bükkök túlélője. Még a tölgyek között is más, sajátos rajzolatú, jellegű ágrendszert alkot. A függőlegestől, a vízszintesig, nagyon markáns nagyon kemény, többszörösen elágazik. Vagyis olyan mint e település, Fadd község élete.
      Ezer évet tud maga mögött ez a falu. A szobrász Vass György e falu szülötte. Amikor Hirmann Béla a falu nevében felkérte az ezredik évforduló ünneplésére, a szobrász első gondolatában született az ezerkétszáz évet is megélő kocsányos tölgy jelképes alakja. Mert kérdés volt, hogy milyen forma, idom lehet az ami a legkifejezőbb, ami magába sűríti a magyarság történelmét, az évszázadok változásait.
     Gondolat gondolatot szült az utóbbi hónapokban Vass György – vagy ahogy Faddon ismerik Imre – alkotói műhelyében, képzelő erejében, fantáziájában. Egyre erősebbé, meggyőződéssé vált, hogy csak a kocsányos lehet az ami méltó, időtálló anyagba, rozsdamentes acélba formálva,unokáinkat is emlékeztetheti majd az Úr 2004.esztendeje, augusztus havának, huszadik napjára itt Faddon, akár a következő ezer évben is.
   Az Úr, az Alkotó, Teremtő, létrehozott egy Világot. Megteremtette a földet, a tengereket és belé az embert, a saját képmására. Olyan élőlényt hívott életre, aki maga is alkotni, teremteni képes. Létrehozni valami újat. Megfejthetetlen csodát produkált ezzel a Teremtményével, az emberrel, mely egyszeri és egyediségével, megismételhetetlen, sajátos életpályát befutó, gondolkodó lény. Mikor ez a teremtmény eljutott a tudás olyan fokára, hogy meghódította a csillagos eget is, akkor kételkedni kezdett Teremtőjében. Boncolgatta, elemezgette létét, voltát. Jeleket kért bizonyságul. Égő csipkebokrok látványát a huszonegyedik században is. Csodákat várt. Forduljanak meg a szelek ellenkező irányban, ha azt kívánja az ember. Ha ezt kéri istenétől! A víz változzon borrá, ha úgy gondolja, …! Hit kérdése lett a pontos válasz! Hinni kell tudni! Nem mindenkinek adatott ez a kegyelem, hogy a Teremtő Istennel napi kommunikációt, mondjuk így imádságot folytatva éljen, alkosson, teremtsen, dolgozzon, munkálkodjon, hogy a Világ általa is fejlődjön és ne romoljon, pusztuljon. Keveseknek adatott olyan talentum, tehetség, alkotó képesség, készség, hogy visszatükrözze, a látott, érzékelt világ képét. Kevesen vannak körülöttünk, akiknek az a küldetésük, hogy saját szellemük rostáján átszűrve adják vissza a már említett világuk, szűkebb tágabb környezetükről megszületett gondolatukat.  Keveseknek adatott, hogy a tengerek hangját zenélő szerszámokon, hangszerek segítségével utánozzák. Mások mozgással, tánccal fejezik ki érzéseiket, gondolataikat. Akadnak, akik szavakkal, színházi körülményeket is teremtve  érthetővé teszik mindezt. Mások a képzőművészet valamelyik eszközéhez nyúlnak, festői ecsethez, szobrászvésőhöz…mert nekik ez adatott. Ezekkel  kell, kellene gazdálkodni, kereskedni, üzletelni, sáfárkodni.
     Kérdések sora születik, hogy például észre vesszük-e a magunk helyét, szerepét, küldetését a világban, ezen a földi pályán? Tudjuk-e mit kell tennünk ebben az örökkön alkotó folyamatban, melynek parányi, mondjuk, porszemnyi részei vagyunk? Miért égő csipkebokorra várunk, mint tapintható, érzékelhető isteni csodára, égi jelre, mely mutatja az utat? Miért nem tekintünk az emberre, magunkra, mint csodára, aki maga is képes alkotásra, teremtésre? Miért nem tudjuk egymásban tisztelni a szellemet, a nagy Teremtőt, az Istent? Miért nem tudjuk tisztelni az Embert? Tudjuk-e kellően szeretni önmagunkat, hogy ezáltal a  hozzánk hasonló embert is szerethessük? Miért a szeretet lett az az erő, ami nélkül nem lehet teljes, tiszta szívvel élni?
Ha szeretet nincs bennünk semmik vagyunk! Tudunk-e naponta a saját szellemünkhöz, ha tetszik istenünkhöz fordulni olyan kívánságokkal, hogy tudjak szeretettel szolgálni másokat? Tudom-e kérni azt az erőt, ami türelmet, békességet teremt bennem, hogy elviseljem mások békétlenségét, türelmetlenségét, amiért bocsánat jár a vétkezőnek?  Tudok-e kérni szeretetet magamban, másokért? Tudom-e szeretettel járni a kijelölt, kiszabott utamat,végezni a munkámat, amiben tovább élek…? Tudom-e tiszta szívvel, szentül szeretni azt a földdarabot, ahol megszülettem? Tudok-e ezért tenni valamit?
        Vass Imre György  Magyarországon a Tolna megyei Fadd községben született. Azok közé tartozik, akik érzékenyebbek az átlagos gondolkodású embereknél. Olyan talentum birtokosa, ami a képzőművészet eszközével tesz bizonyságot a Teremtő Szellemről. Változatos az eszköztára. Itt, ebben a faluban tette első lépéseit a számára kijelölt művészi pályán. Az általános iskolai tanulmányai során Molnár Mózsi György tanár úr, aki ugyancsak e falu szülötte és festőművészként ma is itt él és alkot Faddon, szóval ő irányította Vass György figyelmét a művészetek felé. Később felnőttként is Molnár M. György hívta alkotótelepi részvételre, hogy az ott jelenlevő hasonló korosztályú alkotók közösségében érlelődjék, fejlődjék  az önkifejezésre igyekvő képzelőerő…
        Az évek jöttek, mentek és most  Vass Imre György művészi pályájának egy állomásán vagyunk , ahol lehetőségünk van megtapasztalni bizonyosságot szerezni arról,  hogy hova jutott. Közösen  szemlélhetjük gondolatainak tartalmát, amelyet egy alkalomra összegezett, a szülőfaluja iránti szeretetből, tiszteletből. Ime itt áll előttünk, mellettünk  a megtestesült gondolat. Olvashatunk ki-ki a maga érzékenységének megfelelően.
        Ezer évet szimbolizálva áll egy fára emlékeztető alkotás. Vass Imre György szellemének szülötte, terméke. A fa törzs tíz fő ágat tartalmaz, ami az elmúlt tíz évszázadot jelenti. Egy égbe nyúló ág a következő hajtás, az újabb ezer év reményeit hivatott jelképezni. A gondolat verbálisan is megfogalmazódott:”Őseink tiszteletére és utódaink reménységére”…
        Tisztelet és reménység! Két egyszerűnek tűnő fogalom! Vass Imre György  ezzel az alkotással tiszteleg az alkotó, teremtő szellem előtt. Ezzel dicséri  Őt, aki megteremtette az eget és a földet, rajta a legfőbb csodát, az alkotó, teremtő embert. Tisztelettel végezte azt a kenyéradó munkát is, melyre középiskolában szerzett műszaki ismeretei jogosították. Mindezek mellett, ezekkel együtt talált a művészinek minősített pályára. Ezzel az alkotásával tiszteleg minden kortárs előtt, aki szellemét egyéni gondolataival gyarapította. Fával, kővel, mint anyaggal kereste a kapcsolatot és csak később nyúlt a fémhez, mint gondolatainak megtestesítőjéhez. Lassan telt az idő, míg a fém melegségét, formálhatóságát megismerte, míg a  megmunkáláshoz szükséges technikai háttér is megteremtődött, rendelkezésre állt.
Ma azt vallja, hogy jó időben találkozott, ismerkedett a fémmel.  A fa és a kő, több játékosságot engedett számára. Amíg a kettőnél az anyagból lefaragás útján tisztul a kép, a gondolat, addig a fém, az építés, a hozzáadás, a formák összeillesztésére, egymáshoz toldására, állandó változtatás lehetőségére kötelezi. Tehát ellentétes a gondolkodás mód, vagyis az egyik esetben a meglevő anyagból, fából,  kőből fejti ki gondolatait, míg a másiknál fémdarabokból állít össze szellemi produktumot, kompozíciót. Vass Imre Györgynek szüksége van olyan helyre, közösségben eltöltött alkotó napokra, ahol a kollektíva szelleme inspirálja, hogy a világról kialakított pillanatnyi gondolatait tárgyiasult formában tárja fel. Ilyen hely számára Tokaj, ahol írók, népművészek, között néhány szobrász is otthonra lelt. A gondolat, ami tárgyiasulni kíván, az életről, az emberekről szól. Csoportok, emberi kapcsolatok fedezhetők fel a nonfiguratív alkotásaiban is. Az itt felállított kocsányos tölgyben is felismerhető az emberi sors. Minden ág más-más emberi problémára, sorsra emlékeztet. Tele van meggyötörtséggel, fájdalommal, fölemelkedéssel és teherrel. Az ágak egymáshoz való viszonyában ott sejlenek az emberi viszonyok. Találkozások és elválások. A találkozásokban feltételezzük a mindent átjáró szeretetet is.
        Aki, vagy akik nyomon követték az acélból születő kocsányost itt Faddon, láthatták, hogy ez az alkotói tevékenység milyen precíz számításokat is kíván. Ennek a kocsányosnak meg kell állni gyökértelenül is. Mérnöki, statikai számításokra van szükség mindehhez. Ki kell állni az időjárás viszontagságait is. Azt is, ha a gyermeki őszinte érdeklődés mászásra is ingerel néhány kiskorút. Ez az alkotás nem jött volna létre, ha nincsenek kétkezi munkájukkal is társuló barátok, ismerősök. Ez az a pont, amikor a legtöbb sértődés lehetséges, mert valaki kimarad, a köszönetnyilvánítás sorából. Az érintettek pontosan tudják, hogy kiről van szó, amikor arról beszélünk, hogy helybeli vállalkozók műhelytechnikai feltételeket biztosítottak. Az acélszerkezet összeállításának mérnöki tervét is a barátság szülte. A szoborhoz szükséges acéllemezek beszerzését  méltányos áron, az  alkotás létrehozásával  rokonszenvező Paksi Atomerőmű Rt. segítette. Kft-k közreműködtek a kivitelezésben. A környezet változtatásában mások segítettek. Számos és számtalan ismerős köszönt az utcán Vass Imre Györgynek, míg helyére került az alkotás.
          Tisztelet vette és veszi körül az alkotót és teremtményét. Tisztelet és reménység. Reménység a holnapok  hitével, amikor a múlt szép emlékezete jövőt teremt. Békét az egymás terhének hordozásához, a más gondolatok becsüléséhez, azzal a tudattal, hogy „dicsérd munkával életed. Tégláidat egymásra rakva mások tégláit ki ne vedd. Ne kerüld a csöndesek munkáját, fáradozva légy derék, munkád visszhangok szétkiáltják, hírét unokáidig elvigyék.” Így legyen ez Faddon Vass Imre György munkájával is, az acélból lett kocsányossal.
                                                                                                                            Decsi Kiss János 



*****
Decsi Kiss András: Meditáció >>
*****
Sió projekt
 





*****
Ne cigizz! Biciklizz!
Programajánló
Szekszárd

*****
Velence - Olaszország
Kitekintő sorozat

*****